|
|
|
2007-05-17 09:33:10, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
Az emberi szenzibilitás vizsgálata
A jelenségek megfogalmazása, összefüggés keresése az individuális szenzibilitás és a műértő- élvező ember, valamint az emberi alkotótevékenység között
Még 1995-ben olvastam az Élet és Tudomány 1995/16. számában Denis Vialou, a barlangfestészet szakértőjének a L'Histoire című folyóiratban megjelent kijelentését, hogy: "...a sziklarajzok - az eddigi megállapításokkal ellentétben - nem vadászmágiák, hanem a nyelv, sőt az írás előzményei, s területi azonosságtudatot fogalmaznak meg, amely akár Európa hajnalának is tekinthető..."
Azonnal a mi "Samunkra" gondoltam és a rajzok nélküli barlangrendszereinkre. Vajon miért nem rajzoltak és festettek a Kárpát-medencében élő archaikus-kori emberelődeink?
Ugyanez foglalkoztathatta Juhari Zsuzsannát is, mert az Élet és Tudományban (szintén a 95/16. számában) "Miért nincs sziklarajzunk?" címen tette fel kérdését Kretzoi Miklós professzornak, aki - többek között - az alábbiakat válaszolta:
"A Kárpát-medencében viszont az állatot figyelő ember nem annak szép mozgásában gyönyörködött; sokkalta valószínűbb, hogy azt leste, melyik a gyenge pontja, hogyan tudná legkönnyebben leölni... Itt a kevés emberből álló csoport minden tagjának dolgoznia kellett a betevő falatért. A művészethez, a tudományhoz pedig idő és nyugalom kell, no meg egy olyan népesség, ami ilyesmire is tud áldozni."
Azóta foglalkoztat a téma; azóta szeretnék utánajárni ezen állítások, megállapítások valós alapjainak, továbbá szeretném összevetni azzal a feltételezéssel, melyszerint az emberi szenzibilitás mértéke is meghatározó lehet a művészethez, a tudományhoz való viszonyulásban.
Annál is inkább szükségesnek tartanék egy szenzibilitást felmérő szociológiai vizsgálatot, mert - a fenti példa is mutatja - még nem egészen elfogadott az a tény (tény-e egyáltalán?), hogy az ember és az emberi utód nemcsak külsejében és képességeiben individuális lényként jön a világra, hanem csakis rá jellemző pszichés struktúrákkal (pl.: szenzibilitás) is.
Szenzibilitás = érzékenység.
Sajnos a pontosabb meghatározásra a hazai irodalomban nem lehet példák sorát találni.
Egyik tanárképző főiskolai - Pszichológia - címet viselő tankönyv - egyetemi jegyzet - alapján a "szenzitivitás=idegrendszeri érzékenység, fogékonyság"-ot jelenti.
Hogyan lehetséges az, hogy míg a nyugati világban a lelki jelenségek számos világhírű szakértője publikációk sorát jelentetheti meg, addig mi még mindig csak a matéránál, az érzékszervekkel is érzékelhető anyagi dolgok leírásánál tartunk?
(Kivételek akadnak, mint pl.: Dr. Buda Béla Empátia... a beleélés lélektana c. könyve. "Az "empátia" kifejezést megtaláljuk az ókori görög nyelv szótáraiban. Eredeti jelentése: erős érzelem, szenvedély." "...A görög szó később az angol nyelvben jelent meg újra ...Az empátia fogalmát vizsgáló Alfred Adler ... egy múlt századi angol szövegből a következőket idézte: "empatizálni annyit jelent, mint látni a másik ember szemével, hallani a másik ember fülével és érezni a másik szíve szerint"... T. Lipps, német pszichológus az esztétikai élmény és értékelés lélektani folyamatának leírásában: "... a műélvező figyelme fokozatosan eltávolodik önmagától, ...mintegy egybeolvad az én a műélvezet tárgyával, a képpel vagy szoborral, szinte abba éli bele magát".
"Kérdésessé vált később, hogy ténylegesen mekkora is az emberek közötti élményazonosság, mennyire hasonlóak mindenkiben a lelki folyamatok...,mennyire hű eszköz a belső állapotok közlésére a nyelv ...és különösen az lett
kétségessé, hogy teljesen megbízható eszköz-e a befelé fordulás során a figyelem, nem vezérlik-e már eleve meghatározott kategóriák, amelyek kollektív tévedésekhez ...vezethetnek (ez a modern ismeretszociológia vagy tudásszociológia problémája)." Írja Buda Béla az Empátia...-ban.
Mi az igazság például a gyermekek esetében?
Napközis nevelőként felfigyeltem arra, hogy a művészi alkotások komikuma, vagy tragikuma ugyanazon a helyen, ugyanazon korcsoporthoz tartozó gyerekekből mennyire más és más reakciót váltott ki.
Péntekenként házimoziztunk az iskolában. (A kerületünk egyik, közelben lévő mozija éppen "megszűnőben" volt, amikor a megszállott "mozis ember" kijárt az iskolákba vetíteni.)
A kémiai előadót megtöltötték az átlag 9-10 éves napközisek.
(Az idősebbek már nemigen vették igénybe a napközit.)
Feltűnt, hogy a csetlő-botló "kisemberen", Cseplin figuráján nem mindenki tudott önfeledten nevetni. Az egyik 9 éves kislány kifejezetten lehangolt volt a vetítés után és érdeklődésemre azt felelte, hogy: "Nagyon szomorú, hogy nevettünk a másik ember szerencsétlenségén!"
Egy másik alkalommal Hamlet történetét hozta el nekünk a "mozis-ember", méghozzá Laurence Olivier-vel a főszerepben. Amikor elérkeztünk a vetítés során ahhoz a jelenethez, ahol a magányos királyfi ül egy tengerparti sziklán és hangosan töpreng a lenni, vagy nem lenni problematikáján - miközben körülötte morajlik a tenger és a háborgó hullámok csapkodják a sziklát...
A szinkronszínész hangját azonnal elnyomta a gyerekzsivaj mert számukra éppen nem történt semmi a vásznon... És akkor, egy hangszóró közelében ülő kisfiú nyálasra rágta köpenye ujját. (Akkoriban halt meg, 36 évesen édesapja tüdőrákban.)
Többen elég lehangoltak voltak a film után. Egy feszültségoldó beszélgetés során elmondták, hogy mennyire felháborította őket az a sok-sok ármány, "igazságtalanság", amivel körülvették a rokonok, barátok a királyfit, de az fájt nekik a legjobban, hogy még az anyja sem hitt neki és nem állt mellé.
Mitől van az, hogy ezen beszélgetés alatt bizony a társaság nagyobbik felét kiengedtem az udvarra focizni, mert annyira unták a témát? (Persze hamarosan utánuk mentünk és beálltunk játszani. De a "Házirend" ellen vétettem, amikor úgymond felügyelet nélkül kiengedtem a téma iránt közömbösöket. "Vétségemért" előttük marasztalt el a főnökség. Ekkor még(?) a "keret" fontosabb volt a "tartalom"-nál. )
Akkor megfogadtam: kutakolni ("kutatni") fogok a témakörben, hogy megfejthessem a titkot.
Mert titok azóta is számomra az a reakciójuk is, ahogy
egy utcai epizód történéseire reagáltak...
Történt egy alkalommal, amikor "házon kívüli" programot
csináltunk és amint huszadmagammal mentem az utcán, az úttesten egy elgázolt kutya vinnyogására lettünk figyelmesek. Sokukat nem tudtam visszatartani, mert azonnal közelről is meg akarták nézni.
Látni kellett volna azt a tehetetlenséget amit átéltem, mert nem tudtam segíteni a szenvedő állaton!
Amint vívódtam a meghatottsággal és a tehetetlenséggel, egyik tanítványom sírva kérlelt, hogy csináljak valamit... A másik meg a társára mutatva azt kérdezte, hogy: "Ez, meg most miért sír?"
És nekem a "Házirendet" betartva, időre, "épségben le kellett a gyerekeket szállítani"...
Fiziológiai szempontból épen megúsztuk az úttesti eseményt, de a lelkük nem sérült-e azzal, hogy sem akkor, sem a későbbiek során nem volt alkalmam a kutya-tragédia okozta lelki problémák kibeszélésére?!
Szeretném tanulmányozni, hogy milyen az arány a "szánakozók", a "közömbösek" és egyéb érzelem-nyilvánítók között. Van-e köze ennek az egésznek ahhoz, hogy nincs barlangrajzunk, hogy pl spontán szinte soha nem énekelnek a magyar fiatalok, csak ha muszáj...
Ehhez a szomorú megállapításhoz is van egy történetem.
Még az NDK-nak nevezett keleti oldalon turistáskodtam húsz év körüli korcsoportú érettségizett magyar fiatalok társaságában.
Amint éppen a tűhegyekhez indultunk, útközben összetalálkoztunk hasonló korú német fiatalok egy csoportjával. Köszöntöttük egymást, majd szótlanul baktattunk tovább az ösvényen. A németek meg felszabadultan énekelgettek, beszélgettek. Ekkor kérlelni kezdtek bennünket, hogy mi is énekeljünk. A négy magyar fiú szinte kórusban mondta, hogy arról szó sem lehet. "Nem bohócnak jöttek ők ide!" Gondoltam: majd a lányok, de a lányoknak sem volt kedvük. Mitől van ez a kedvetlenség, érzéketlenség?
Szorongástól vagy talán a lelkiélet hiányától?
Kodály mondta, hogy: "A lelkek mélye pedig különösképpen a zene országa." "És a legkézenfekvőbb emberi hangszer az emberi torok, benne a hangszálak..."
-5-
Ének-zene-tanítási módszerét sikerrel alkalmazzák pl Japánban.
"Japánban elterjedt - a mi technokrata szokásunkkal ellentétben - hogy az újszülöttet a születés után azonnal odaadják az anyának és ott lehet mellette végig, míg a kórházban vannak - miközben minden segítséget megkapnak az ápoláshoz."
(Részlet: dr. Lázár Imre, az 1997. április 11-én (Bp, II. ker. Bem József tér 3.) "Kell-e nekünk népesedéspolitika?" címmel megrendezett "kerekasztal" beszélgetésen elhangzott hozzászólásából.)
Dr. Lázár Imre beszámolt arról a kutatásról, amelyben a kutatók "összefüggést találtak a japán ember teljesítménye és a jó anya-gyermek kapcsolat között".
Az sem lehet véletlen, hogy a japán pedagógus áll a társadalmi hierarchia csúcsán erkölcsi és anyagi megbecsültségben - ellentétben magyar pedagógus társaikkal...
Még az 1970-es években, gyakorló kismamaként olvastam a Szülőknek nevelésről címen megjelent sorozat egyik kötetében, hogy:
Szociológusok és pszichológusok tanulmányozták egy olasz halászfalu iskolás-korú lakosságát és a közeli kastélyban élő állami gondozott gyerekek teljesítményét, egészségi állapotát és halálozási rátáját.
Meglepő eredményre jutottak. Míg a kastélyban minden tárgyi feltétel biztosítva volt a gyerekek egészséges fejlődéséhez: több volt a testi-lelki megbetegedések, valamint a halálozások száma, de még a tanulmányi átlag is alatta maradt a halászfalu nyomorgó gyerekeinek teljesítményénél.
Arra a következtetésre jutottak, hogy a szegény, de családban élő gyerekekre több jutott egy főre a szeretetből, szülői gondosságból, és ez jótékonyan hatott az immunrendszerükre és teljesítményükre.
-6-
Mi mindebből a tanulság? Számomra legalább annyi, hogy felül kellene írnunk végre az autokrata felnőtt-gyermek; nevelő-nevelt kapcsolatot, mert a világot előrevivő szenzitív gyerekek képességeik alatt teljesítenek. Nem "rajzolnak", nem "énekelnek", nem gyönyörködnek és gyönyörködtetnek, hanem "üvöltenek" és egymásba kapaszkodva "pótszerekkel" tompítják szenzibilitásukat, mint az Érintés hatalma című film anyjuktól megfosztott kísérleti majmai.
Bp.1997. május 14. (Bóna Mária)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: barlangfestészet, tehetetlenséggel, megbecsültségben, teljesítményükre, teljesítményénél, azonosságtudatot, gyönyörködtetnek, tudásszociológia, hozzászólásából, következtetésre, feltételezéssel, legkézenfekvőbb, élményazonosság, érzékszervekkel, meghatottsággal, szinkronszínész, tehetetlenséget, igazságtalanság, problematikáján, megállapításhoz, megállapítások, teljesítményét, megbetegedések, megfogalmazása, turistáskodtam, tanulmányozták, pszichológusok, viszonyulásban, szenzibilitást, felszabadultan, meghatározásra, barlangrajzunk, huszadmagammal, felháborította, érdeklődésemre, feszültségoldó, emberi szenzibilitás, jelenségek megfogalmazása, individuális szenzibilitás, műértő- élvező, emberi alkotótevékenység, barlangfestészet szakértőjének, eddigi megállapításokkal, írás előzményei, rajzok nélküli, alábbiakat válaszolta, állatot figyelő, gyenge pontja, kevés emberből, betevő falatért, tudományhoz pedig, olyan népesség, Denis Vialou, Juhari Zsuzsannát, Kretzoi Miklós, Buda Béla Empátia, Alfred Adler, Írja Buda Béla, Laurence Olivier-vel, Lázár Imre, Bóna Mária,
|
|
|
|
|
|
| emberi szenzibilitás, jelenségek megfogalmazása, individuális szenzibilitás, műértő- élvező, emberi alkotótevékenység, barlangfestészet szakértőjének, eddigi megállapításokkal, írás előzményei, rajzok nélküli, alábbiakat válaszolta, állatot figyelő, gyenge pontja, kevés emberből, betevő falatért, tudományhoz pedig, olyan népesség, tudományhoz való, szenzibilitást felmérő, fenti példa, emberi utód, pontosabb meghatározásra, hazai irodalomban, nyugati világban, lelki jelenségek, beleélés lélektana, ókori görög, angol nyelvben, empátia fogalmát, múlt századi, következőket idézte, másik ember, másik szíve, esztétikai élmény, műélvező figyelme, műélvezet tárgyával, képpel vagy, emberek közötti, lelki folyamatok, belső állapotok, befelé fordulás, igazság például, gyermekek esetében, művészi alkotások, kerületünk egyik, iskolákba vetíteni, kémiai előadót, átlag 9-10, vetítés után, másik alkalommal, vetítés során, magányos királyfi, tengerparti sziklán, háborgó hullámok, szinkronszínész hangját, gyerekzsivaj mert, hangszóró közelében, film után, feszültségoldó beszélgetés, fájt nekik, társaság nagyobbik, udvarra focizni, téma iránt, utcai epizód, elgázolt kutya, tehetetlenséget amit, szenvedő állaton, társára mutatva, gyerekeket szállítani, úttesti eseményt, későbbiek során, kutya-tragédia okozta, egésznek ahhoz, magyar fiatalok, szomorú megállapításhoz, tűhegyekhez indultunk, négy magyar, lelkiélet hiányától, lelkek mélye, zene országa, legkézenfekvőbb emberi, emberi torok, születés után, kórházban vannak, japán ember, japán pedagógus, társadalmi hierarchia, 1970-es években, olasz halászfalu, közeli kastélyban, kastélyban minden, gyerekek egészséges, testi-lelki megbetegedések, halálozások száma, tanulmányi átlag, halászfalu nyomorgó, következtetésre jutottak, autokrata felnőtt-gyermek, világot előrevivő, barlangfestészet, tehetetlenséggel, megbecsültségben, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1947
- e Hét: 7455
- e Hónap: 16059
- e Év: 52000
|
|
|
Offline
